Senki se jelenjék meg üres kézzel az ÚR színe előtt. Mindenki aszerint
vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az ÚRtól, aki adja azt
neked. (5Móz 16:16-17)
Adakozásaink kapcsán gondolkodjunk el arról, hogy hálaadás-e az, ahogyan és
amennyit adakozunk? Itt van mai Igénk: elég világos és egyértelmű beszéd ez.
Az Úrtól van mindenünk, és hálából adjunk Neki vissza abból, amit Tőle
kaptunk. Az áldással arányos legyen az adományunk. Vagyis nekünk soha nem
azt kell nézni, hogy X. Y. mennyit adakozik, mert mindenkitől egyénre
szabottan vannak elvárásai az Úrnak. Ne másokhoz mérd adományaidat, hanem
önmagadhoz, a saját lehetőségeidhez.
Az özvegyasszony két fillérje meglehetősen rövid történet a
Szentírásban. Arról szól, hogy Jézus egy templomi istentisztelet után nézte,
hogy ki mennyit tesz a perselybe. Miután mindenki dobott bele azt mondta,
hogy egy özvegyasszony dobott a legtöbbet, noha a létező legkisebb pénzt,
egy két fillérest dobott, de ő nem a feleslegéből adott az Úrnak, hanem
mindazt, amije volt Istennek ajánlotta. Ebben a történetben nézzük meg, hogy
mennyire másképpen gondolkodik hozzánk képest az Úr. Szerinte nem az
adományozott összeg egymáshoz képest való nagysága számít, hanem az, hogy
ki-ki önmagához mérten hogyan tud adakozni. Ez a mi életünkre lefordítva és
konkretizálva azt jelenti, hogy előfordulhat az, hogy aki vasárnaponként
5Ft-ot tesz a perselybe, az nagy áldozatot hoz, más esetben lehet, hogy
1.000Ft is alig a feleslegből való adomány. Persze, ha mindenki 5Ft-ot
adakozna, nem igazán lennének életképesek gyülekezeteink, de adakozásunk
mértékének megítélése az Úrra tartozik. Református gyülekezeteinkben nem áll
senki ott a perselynél sohasem és nem nézi, hogy ki mennyit dob bele, de
Jézus ott áll és ő tudja, hogy milyen mértékű és lelkületű adományokat
helyezünk el az Ő ügyére. Tetszik az Úrnak, ahogyan, amennyit adakozunk?
A nap gondolata:
Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése