Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként
adakoztak. Ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van,
nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:3.12)
Mire tanít ez az Ige bennünket az adakozás kérdésében? Arra, hogy Isten
előtt kedves dolog, ha tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel és nem
éppen csak dobunk valamennyit az Úrnak, hanem erőnk szerint vagy erőnkön
felül tudunk adakozni. Az a meglátásom, hogy szabad nekünk tudatosabban
adakoznunk! Vannak ugyanis tudatosan imádkozó, tudatosan Bibliát olvasó hívő
emberek, de vajon hány tudatos adakozó van Isten gyermekei között? Legyünk
tudatos adakozók, akik nemcsak az igeolvasást, az imádságot, hanem az
adakozást is tudatosan végzik! Áldás van az ilyen hívő magatartáson!
A második mondat megint egy kijózanító gondolat: amink nincs, azt nem tudjuk
és ne is akarjuk adni! Ha nyernék a lottón, ó, de sokat adnék az egyháznak!
- mondták már néhányan. Kezdjük ott, hogy a hívő ember nem hordja a
lottózóba a pénzét! Folytatjuk ott, hogy nem a nem létező javainkból akarja
az Úr, hogy visszaadjunk Neki, hanem abból adjunk, amit már Tőle kaptunk.
Mindig arra nézz, amid van, azt kaptad az Úrtól, abból tudsz adakozni is...
A nap gondolata:
Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit
visszatartunk. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése