Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven
is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne
kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az
Isten". (2Kor 9:6-7)
Mai Igénkben Pál apostol azt mondja, hogy ne kényszerből vagy
kedvetlenségből adakozzunk, mert a jókedvű adakozót szereti Isten. Erre
mondta egyik ismerősöm, hogy ő mindig mosolyogva szokott a perselybe dobni,
amikor kifelé megy a templomból. Persze ő is tudja és mi is, hogy nem erre
gondol az Ige, amikor jókedvű adakozót említ. Hiszen arról van szó, hogy
helyén kezelem önmagam, az anyagi javaimat - emberileg akár sok az, akár
kevés - és hálából adok vissza az Úrnak, mert Tőle kaptam és általa jutottam
hozzá. Már ha nem becstelenül jutottam a bevételeimhez!
Ki lehet a példánk az adakozás tekintetében? Ki más, mint Jézus. Róla azt
írta Pál apostol, hogy gazdag lévén szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő
szegénysége által meggazdagodjunk. Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus a mennyei
dicsőséget hátrahagyta, az angyalok dicsőítő énekét otthagyta értünk. Hogy
szenvedésével, halálával, feltámadásával a bűneinkre bocsánatot nyerhessünk
és az örök élet reménye, bizonyossága legyen a mienk. Bennünket gazdagított
meg mindezzel. Hálásak vagyunk Neki mindezért? Ezekkel a gondolatokkal
senkinek nem a pénztárcájában akartam kutakodni, mert nekem ahhoz semmi
közöm. Az Úrnak ugyanis a szívünkre van szüksége. Ha pedig a szívünk az övé,
akkor minden a helyére kerül életünkben, még anyagi javainkra is másképpen
tekintünk. Akkor adakozásunk sem kényszeredett, kedvetlen lesz, hanem
szívből jövő, az Úrnak szánt.
A nap gondolata:
A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a
saját művére ismer benne. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése