Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem
zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem
tagadtad meg az én nevemet. (Jelenések 3:8)
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent
meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin
elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy
megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra
kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés
egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
De nem mindegy, hogy mire!
Maradj nyitott az Úrra életed nehézségei ellenére is! Sőt, ezek is vigyenek
Őhozzá. Térden állva keresd Őt, és megmutatja, hogy mi miért van jelen
életedben...
A nap gondolata:
Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel
megmutatni. (Szikszai György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése