Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.
Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem
találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. (Jelenések 3:1-2)
Egy fiatal lelkész véleményét olvastam a közelmúltban. Így szólt: A
bélyeggyűjtő klub meg a gyülekezet között néha alig felismerhető a
különbség. De az Isten nem arra hívott el, hogy vallásoskodjunk, meg
alkalmakat tartsunk, hanem arra, hogy embereket Krisztushoz vezessünk el. Ez
egy komoly, belülről érkező kritika. Mégsem megsértődnünk kell, mert van
igazságtartalma. Nézzük meg gyülekezeteinket! Látszik, hogy Krisztust
ismerő, hozzá tartozó, benne hívő, egymást is szeretni tudó emberek
alkotják? Ha igen, akkor dicsőség az Úrnak! Ha nem, akkor nézzünk magunkba,
mert mi is alkotói vagyunk gyülekezetünk közösségének. Tőlünk, általunk
milyen a gyülekezetünk? Több szeretet jellemzi, vagy több kötözködés? Mások
elhordozása, türelmes szeretet - ezek is rólunk szólnak? Egyre fogyóban
vannak közösségeink - tisztelet a kivételnek. De ez azt jelenti, hogy fel
kell ébrednünk és megerősíteni egymást az Úrra figyelésben, melynek
következménye az egymásra figyelés és a másokért végzett szolgálat is.
Legyen odaszántabb életünk Isten dicsőségére!
A nap gondolata:
Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre.
(Augustinus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése