Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen
kamatozzék az a ti javatokra. (Filippi 4:17)
Isten megáldja a jókedvű adakozót. Pál átélte a bővelkedés és nyomorúság
korszakát is. Nem panaszkodott, amikor szükséget látott, mert Krisztusra
nézett. Szívesen vette az emberi segítséget, a testvéri gondoskodást, de nem
azért, mert neki így volt jó, hanem azért, mert hála volt a szívében, hogy
mások szeretetből gondoltak rá, így valójában az adakozók gazdagodtak
hűségben, egymás iránti szeretetben, felelősségtudatban a diakónia
gyakorlása közben. Az adakozóknak nem lett kevesebbjük, mert a Mindenek Ura
betöltötte az ő szükségletüket is, ennek a bőséges kamatozásnak örült Pál.
Szegények voltak a filippibeliek is, de még inkább nélkülözött a börtönben
sínylődő Pál, akire irányult a hálaáldozatuk. Isten, akié ez a
világmindenség, bőven pótol minden adakozást. Ezt kell nekünk is átélnünk a
mindennapjainkban. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni
egy napon. Gyakran mondjátok: "Adnék, de csak az arra érdemesnek."
Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy
élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése