Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember,
aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. (2 Kor 10:17)
Isten teremtette ezt a világot, így minden az övé benne. Nekem semmim nincs,
amit ne az Úrtól kaptam volna. Tehát dicsekedni sincs jogom a birtokomban
levő dolgokkal, mert tulajdonképpen nem az enyém, hanem sáfárságra,
megőrzésre, tovább fejlesztésre adta nekem Istenem. A szellemiekkel sem
dicsekedhetünk, mert Isten adta azt is kink-kinek az ő akarata szerint. Amit
viszont ránk bízott Isten azt számon is kéri tőlünk. Ha valamit jól
elvégeztünk, azért csak hálát adhatunk, hogy kaptunk hozzá erőt,
bölcsességet, Emberileg is visszataszító az, ha valaki magát dicséri, magát
helyezi előtérbe másokat eltiporva. A közmondás is kitér az ilyen emberre:
öndicséret gyalázat. Bizony, maga ellen hívja ki az ilyen ember az ítéletet,
megvetett lesz, hiszen a magát mások fölé helyező emberrel nem lehet mit
kezdeni, elfordulnak tőle környezetében. A keresztyén pszichológus /Dr.
Pálhegyi Ferenc/ ezt így fejezi ki: "aki maga körül forog, az maga marad".
Tehát önmérgezést követ el az az ember, aki folyton önmagával van
elfoglalva, magát dicséri, mások érdemeit nem ismeri el... Pál nem akar
mások tollával ékeskedni, hirdeti az evangéliumot, "de nem dicsekszünk olyan
munkával, amelyet másutt már elvégeztek"/16. vers/.
Nekünk, ma élő embereknek is fontolóra kell vennünk, amit Pál ír, ha már
minden áron dicsekedni akarunk és hála van a szívünkben, akkor elsősorban
Istennek adjunk dicsőséget, várjuk meg, míg az Úr ajánl, mert csak ebben az
esetben leszünk megbízhatóak, hitelesek. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Talán úgy kellene élnünk - hiszen ki tudja, meddig élhetünk? - hogy széppé
tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez
lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése