Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. (Zsoltárok
63:2)
Mark Roberts írja: Egy hegyi túrán... megláttunk egy csúcsot, ami úgy tűnt,
csak néhány mérföldnyire van, tehát elindultunk felé. Mire felértünk,
majdnem az összes vizünk elfogyott. Visszafelé... hála Istennek lefelé
kellett jönni, de nem volt egyetlen aprócska forrás sem, amely olthatta
volna gyötrő szomjúságunkat. Három óra hosszán át vágyakoztam a vízre, és
semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy milyen csodálatos érzés
lesz, amikor kaphatok majd egy pohár innivalót." Amikor Dávid ezt írta:
Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld",
ellenségei erősen szorongatták, és már azon tűnődött, hogy talán Isten
elfeledkezett róla. Voltál már így valaha? A fájdalom elviselhetetlen és
Isten olyan távolinak tűnik? A fizikai szomjúsággal testünk azt jelzi, hogy
vízre van szükségünk; lelkünknek is van egy szomja, amit egyedül Isten tud
csillapítani. Õ pedig meg is teszi: Ha segítségül hívtok, és állhatatosan
imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha
kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." (Jeremiás 29:12-13). A fél
szívvel végzett erőfeszítés nem lesz elég hozzá! Egy bibliatanító ezt
mondta: Istent csakis első kézből lehet megismerni. Azok, akik megelégednek
a másodkézből való információkkal, igazából nem ismerik Őt... Azt akarják,
hogy mások imádkozzanak értük, ahelyett, hogy maguk imádkoznának... hogy
igéket mondjanak nekik, ahelyett, hogy maguk olvasnák. Megelégszenek egy
televíziós istentisztelettel, vagy azzal, hogy meghallgatnak egy
igehirdetést az interneten... Mindenkinek ki kell próbálnia Istent... hogy
meglássa az-e, akinek mondja magát... hogy ígéretei igazak-e... hogy
válaszol-e az imádságra... hogy ott lesz-e, amikor szükségünk van rá... hogy
ad-e bölcsességet, erőt, kitartást és állhatatosságot... Igen, Ő az, akinek
mondja magát, igen, ígéretei igazak, igen, válaszolni fog, igen, ott lesz -
minden egyes alkalommal."
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Ne hagyja el semmi durva és könnyelmű beszéd a szádat, mert minden
könyörtelen szó ítéletként hull vissza rád. De boldogok az irgalmas szívűek,
mert irgalmasságot nyernek. (M.Basilea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése