Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! (4Móz 6.24)
Nap, mint nap sokféle beszéd elhangzik körülöttünk. Családban, munkahelyen,
iskolában mindenféléről beszélnek az emberek. Hétköznapi ügyes-bajos
dolgaikról, életük nagy kérdéseiről; időnként, arról, hogy miben
reménykednek, milyen terveik vannak a jövőt illetően. Beszél körülöttünk a
média, rádió, tv, maga módján az internet is... Talán nem is gondoljuk ebben
az információáradatban, hogy micsoda ereje van az emberi szónak! Isten egy
különös adománya az emberi szó, amibe az Úr hatalmas erőket rejtett el.
Egyetlen szó, képes megvigasztalni, de ugyanakkor vérig sérteni, földbe
tiporni is. Amit megvall a szánk, az hatással van a másik ember
gondolkodására, de előbb-utóbb fizikai környezetünkre is. A régi görögök ezt
a logos kifejezésével adták vissza, ami teremtő szót jelent, tehát a szó és
tett teljes egysége mutatkozik meg benne. S mi, keresztyén emberek ismerjük
ennek a valóságát, miképpen teremtett Isten egyetlen szavával földet,
tengert, és mindent, ami azokban van. Azzal, hogy kimondta, létrejött
mindaz. Erre csak Ő képes. De ugyanakkor az ember számára is odaajándékozta
Isten ennek az erőnek egy szeletét: mi is érezzük, hogy amit megvall a
szánk, az hatással van egész életünkre. Mintegy kivetítjük magunkból
szavaink által a jókedvet, csakúgy, mint a rosszat, és ezért nagyon nem
mindegy miről is beszél nyelvünk! (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az emberi természet változhatatlan, hacsak Isten meg nem változtatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése