Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! (4Móz 6.24)
A kimondott szó egy sajátos fajtájáról olvashatunk az Igében, mégpedig az
áldásról. Áldó beszédnek, áldó szónak is nevezhetnénk ezt, aminek számtalan
változatával találkozunk a Szentírásban. Ezek közül talán legismertebb az
ároni áldás. Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ha az áldó szó
természetére gondolunk, elmondhatjuk, hogy Isten az áldásba is erőket
rejtett el, áldó szava átalakítja életünket, felemeli földhöz tapadt
sorsunkat, bátorítja az embert. Áldó szava jót eredményez számunkra, kedvező
dolgokat közvetít, szavában benne van ennek a jónak nemcsak az ígérete, de a
bizonyossága is. Isten áldó szava üdvközvetítő beszéd. Áldása nyomán
költözik be életünkbe a testi áldások egész sora. Mikor az Édenkertben
kimondta Isten: "szaporodjatok és sokasodjatok..." akkor az ember számára ez
az isteni szó egyrészt a testi áldások átvételét jelentette. Jó egészséget,
kedvező időjárást, gazdag termést, jelentős szaporulatot, végső formájában
anyagiakban való bővölködést. "Töltsétek be a földet" - ez az áldó szó,
mintegy parancsként üzente meg üdvhozó erejével, hogy Isten egyszer, s
mindenkorra kijelölte áldása által az ember útját ezen a földön. Ő azt
akarja, hogy áldása legyen rajtunk. Az embert áldásra teremtette. Persze az
Édenben megjelenik az áldás ellentéte, az átok is. Ádám és Éva óta, ez
mindig az ember engedetlenségének következménye. Ha valamiben nincs áldás
rajtunk, akkor erősen el kell gondolkoznunk nekünk, embereknek, hogy Isten
útjait tapossuk-e vagy nem tértünk-e le veszélyesen arról? (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Könnyebb az ember hajszálait számon tartani, mint érzelmeit és szívének
hullámzását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése