De a lévitákat nem vették számba Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Így cselekedtek tehát Izráel fiai. Pontosan úgy táboroztak hadijelvényeik mellett, és úgy indultak el mindnyájan nemzetségenként és nagycsaládonként, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. (4Móz 2:33-34)
„Rend a lelke mindennek!” – szoktuk mondani mi emberek. Jelezve ezzel, hogy értékeljük a rendet magunk körül és jó hatással van ránk, ha rendezettek a dolgaink, emberi kapcsolataink. Figyeljük meg, ha bármiben is rendet rakunk magunk körül, jobb érzések töltenek el bennünket. Tisztaságot, átláthatóságot nyer életünk, környezetünk ilyenkor gyönyörködtet, s ha emberi kapcsolatainkban teszünk rendet (tisztázunk valami félreértést, vagy megbocsátunk valakinek), akkor újra visszatér a béke szívünkbe. Van, amikor a gondolatinkban kell rendet teremteni, mert ebben is érezhetjük időnként a rendetlenséget, amikor kusza, összevissza gondolatfoszlányok cikáznak bennünk. Látjuk tehát, sokféle tekintetben is rend után kiált az életünk.
A renddel kapcsolatosan szoktunk beszélni rendes emberről. Az ilyen ember nem kapkod, el vannak intézve dolgai, lakása, környezete tiszta, rendezettséget mutat családi élete. Mindent jól intézett, mindenről gondoskodott, ami fontos. DE itt kell elmondani, hogy sok rendes ember él a földön, aki a külsőségekről nagyon szépen gondot visel, de pl. az Istennel való kapcsolatában, emberekhez való viszonyában sok minden összevisszaságot mutat. S kiderül, hogy valóban sok mindenben törekedett az ilyen ember a rendre, de a lelkieket kihagyva az általa teremtett rend egyoldalú, csak földi rendre törekedett, az örökkévalóra nem. Ezért fontos a rend gondolatát körüljárni, hogy ne fonák, torzó módon gondolkodjunk erről. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése