... és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet, és a Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. (Kol 2,5)
Pál apostol korának legnagyobb teológusa - aki igen sokat fáradozott azért, hogy a gyülekezetek eljussanak az Isten titkainak a megértésére, - örömmel nyugtázza, hogy fáradozása nem volt hiábavaló. A szép rend, amely jellemző a gyülekezetre, az valaminek a következménye, mégpedig Krisztus Jézusnak az elfogadása. Erősíti őket, hogy továbbra is épüljenek Őbenne, gyökerezzenek Jézusba, hit által erősödjenek, ahogy korábban tanulták. Nekünk, ma élő keresztyéneknek is ugyanezekre van szükségünk. Életünk nem fog jobbra fordulni, ha nem Jézus áll a középpontban. Erre viszont készülni kell, tanulni kell a Krisztust. Isten ismerete nélkül nem haladhatunk előre. Már gyerekkorban szükséges hallgatni a bibliai történeteket, később komolyabban elmélyedni az ige tanulmányozásában. Ez bizony fáradságos munka, mindig készülni kell, nem szabad kihagyni egyetlen alkalmat, lehetőséget sem, mert akkor más hiábavalóság foglal le bennünket. Ez a szüntelen Istennel kapcsolatban álló lét viszi előbbre a hitéletünket. A közösségnek óriási formáló ereje van, hiszen egymás hite által épülünk. Ha minden gyülekezeti tag előhozza talentumát, és hozzáadja a közösség építéséhez, akkor kialakul a szép rend a gyülekezetben és mindenki örül. Ne fosszuk meg magunkat ezektől a lehetőségektől, hanem sokkal inkább adjunk hálát érte. Istenünk így gondoskodik rólunk, nekünk pedig kötelességünk, hogy tovább adjuk a megtapasztalt örömeinket.(Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése