Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lk 18,14)
Igen ismert ige ez, sok prédikáció, elmélkedés hangzott már el ezzel kapcsolatban, sőt dallamot is írtak hozzá, hogy minél jobban megragadjon a tartalma az emberek emlékezetében. A Szentírás sokat beszél a gőgös és az alázatos életformáról. Nem véletlen. Jézus igen fontosnak tartja, hogy felhívja az emberek figyelmét erre a gyarlóságra, amely távol tart a felebaráttól és Istentől egyaránt. Hányszor elhangzik a Bibliában: alázzátok meg magatokat... A baj mindig abból adódott már a bibliai korban is az emberi együttlétben és az Istennel való kapcsolatban, hogy képtelenek voltak elődeink az alázatra. Ennek a következménye pedig mindig konfliktus, háborúskodás lett. Egyik ember különbnek tartotta magát a másiknál és meg is követelte, hogy dicsérjék, anyagilag is elismerjék, felmagasztalják... De ez nem így működik Istennél. Dávid is akkor lett nagy Isten előtt és az emberek szemében, amikor ki tudta mondani, vétkeztem, bocsáss meg, irgalmazz nekem, sőt hagyta, hogy sérelmezze, bemocskolja, megalázza Sémei is. Ebben volt Dávid nagysága, hogy meg tudta magát alázni.
Ma is másképpen mennének a dolgok a családi életben, a gyülekezetben, de még a politikában is, ha tudnánk a másikat elismerni, magunkat megalázni, mert csak ezzel lehet kioltani a Sátán tüzes nyilát. Ehhez pedig az szükséges, hogy Krisztussal töltekezzünk, az ő tanításai legyenek a mérvadóak az életünkben, ne a kemény szívünkre hallgassunk, hanem a Bibliánk szavára.
(Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ. (Kempis Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése