Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek…Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének. (Bírák 8:24.27)
Pár napja még azon örvendezhettünk, hogy az ellenség fölött hatalmas diadalt arató Gedeon, akit uralkodásra kérnek fel a nép felett, Istenre irányítja az őt megszólítók figyelmét és azt mondja: az Úr uralkodjék rajtatok. Most pedig mégis azt látjuk, hogy csak az első gondolata volt helyes Gedeonnak, a második már rossz irányba vitte. Mégis csak kereste azt, ami neki jó ebből az Úr által adott diadalból és bálványszobrot csináltat, melyet leborulva imádott Gedeon és háza népe, sőt még a választott nép tagjai is.
Felmerülhet bennünk a kérdés: ez ugyanaz a Gedeon? Létezik, hogy valaki Isten segítségével győz, óriási diadalt arat, majd hátat fordít Istennek? Sajnos, megromlott emberi természetünk képes erre. Tudunk ilyen egymással szöges ellentétben lévő dolgokat cselekedni. Az Újszövetségben Jakab apostol írja, amikor a nyelv bűneit fogalmazza meg, hogy Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim! Nem kellene ennek így lennie… Tényleg nem, de előfordul, hogy templomba járó, Istent dicsőítő, Hozzá imádkozó ember ajkát olyan mondatok hagyják el, melyek arról tanúskodnak, mintha semmi köze nem lenne az Úrhoz…
A nap gondolata:
Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése