Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
A böjt lehetőség a gyógyulásra. Elferdült, kitekeredett életünkben, értékrendünkben minden a test körül forog. Testünket etetjük, itatjuk, öltöztetjük, védelmezzük, dédelgetjük, kényeztetjük annyira, mintha nem is lenne lelkünk. Aki pedig nem törődik a lelkével az lelketlenné lesz. Már pedig még böjtölni is lehet lelketlenül. Ha végigolvassuk Ézsaiás könyvének 58. fejezetét, akkor azt látjuk, hogy egy ilyen élethelyzetben szólítja meg Isten az Ő választott népét, a zsidó közösséget. Böjtölnek, de nincs rajta áldás. Böjtölnek, de mégsem tetszik az az Istennek. Hogy mi volt a gond a zsidó nép böjti szokásaival? Az, hogy a szokás megmaradt, de a tartalom kiüresedett. Böjtöltek, de a lelkük nem volt benne ebben a folyamatban. Életükre semmilyen kihatást nem gyakorolt a megélt böjt. Csak a külsőségek maradtak meg ebben a böjti gyakorlatban. A lelkük nem változott. Sem Istenhez, sem egymáshoz nem kerültek közelebb. Bűneiket nemhogy megbánták volna, még inkább szaporították. A szeretetben nemhogy gazdagodtak volna, még kevésbé tudták megélni, felmutatni azt emberi kapcsolataikban.
Nekünk vajon kell valamin változtatni?
A nap gondolata:
Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése