Azt tette, amit rossznak lát az Úr: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. (2 Kir 21,2)
Minden utálatos Isten előtt, ami nem az Ő nevét dicséri. Miért? Ilyen önző lenne a mi Urunk, hogy csak állandóan neki kell hálát adni? Nem önkényúrról van itt szó, hanem az emberi gyarlóságról.
Ha az ember önmaga körül forog, a saját alkotásai állnak életének középpontjában, keze munkáját dicséri és áldozatot is mutat be ezeknek a halott, kőből, fából faragott isteneknek, akkor válik igazán önzővé és felfuvalkodottá. Ezekre utal a fenti igénk, ezek mind utálatosak Isten szemében. Ezek a cselekedetek távol tartanak Istentől és emberektől. Mindezeknek egyenes következménye a gonosz dolgok elkövetése, ártatlan vér kiontása, háborúskodás. Manassé nem fékezte meg magát a vétkek halmozásában, újabb és újabb bűnöket követett el. Ilyenkor nincs megállás és ez a teljes pusztulásba visz, hacsak Isten nem könyörül az ilyen bűnösön. Isten türelme végtelen, de nem nézi el büntetlenül ezeket az elhajlásokat, prófétái által üzen, hogy olyat tesz mindezekért „hogy megcsendül bele mind a két füle annak, aki hallja” /12. vers/. 55 évig nézte el az Úr hitetlenségét, de megelégelte és idegenek kezébe adta, akik megbilincselve vitték el. Végül Manassé bűnbánatot tartott és megkönyörült rajta Isten.
Isten kegyelmes ma is a hozzá kiáltó bűnöshöz, van visszatérés az irgalmas Úrhoz. Ez a történet arra tanít bennünket, hogy vegyük figyelembe Jézus Krisztus beszédét, tartózkodjunk mindazoktól, amelyek utálatosak Isten szemében. Nem kell nekünk végigjárni Manassé útját. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése