Hálát adva megtörte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. (1 Korinthus 11:24-25)
Az emlékezet mindenkinél másként működik. Van, aki a régebbi, van, aki az új dolgokra emlékszik jobban. Egyesek az arcokat jegyzik meg, míg másoknak a nevek maradnak meg könnyebben az emlékezetében. Állítólag a jót hamarabb elfelejtjük, mint a rosszat. Viszont vannak olyan dolgok, amiket soha nem felejthetünk el egyetlen egy pillanatra sem. Ilyen a kegyelem, amelyet Istentől kapunk nap, mint nap. Jézus az utolsó vacsoráján, amikor tanítványainak adja a kenyeret és a bort, azt mondja: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ő nem azt kéri, hogy mint jó emberre emlékezzenek rá, és ne feledjék el, ha majd meghal. Arra bátorít és figyelmeztet, hogy azt ne felejtsük el, hogy ki ő nekünk. Hisz Ő a Megváltónk! Aki a bűneink büntetését magára vállalta, hogy nekünk örök életünk lehessen. Nem csak az úrvacsoraosztáskor, hanem nap, mint nap, amikor megtörünk egy szelet kenyeret, hogy odaadjuk valakinek, vagy elfogyasszuk mi magunk jusson eszünkbe JÉZUS!!!
A sátán is emlékeztetni fog bennünket, csak ő a bűneinkre, hisz ő a vádolónk. Mi pedig emlékeztessük őt is és magunk is szüntelen, hogy Jézus értünk törte testét és ontotta vérét.
Valahányszor pedig eszünkbe jut megváltásunk, dicsőítsük a Szentháromság Istent kegyelméért, és soha el nem múló szeretetéért. (Veres Péter)
A nap gondolata:
Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, - annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése