„…annyira megszerettünk titeket.” (1Thesszalonika 2:8)
Az istenfélő élet példája. „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek” (1Thesszalonika 2:10). Pál hallgatósága megítélhette ennek az állításnak a valóságát, mert tanúi voltak életvitelének. Kedves apa, ha nincs hallgatóságod, mondhatsz, amit akarsz, de ha a családod előtt mondasz valamit, azt az életednek kell alátámasztania, mert otthon mindig van hallgatóság. Ha ebben nem vagy következetes, nem fognak rád hallgatni. Az Isten szerinti élet bemutatásához két dolog kell.
a) Őszinteség. Gyermekeidnek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem őszintékre. Ha tévedtél, ismerd be! Sok gyermek sosem hallja a szüleitől azt, hogy: „sajnálom, tévedtem”. Így aztán vagy az őszinteséget és alázatot tartják gyengeségnek, vagy szüleiket következetlennek. Mindkettő gőgös, öntelt és problémás életre programozza őket.
b) Biztatás. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek felé való szülői visszajelzések tíz az egyhez arányban negatívak. „Te soha nem vagy képes…! Miért csinálod mindig…? Te soha nem használod az eszed!” Statisztikailag az apák hajlamosabbak az ilyen megjegyzések mondogatására. Apa, billentsd át a mérleget a pozitív oldalra! Hogyan csinálta Pál? „mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket” (1Thesszalonika 2:11-12).
Biztatásra van szükségük: lelkesítésre, megerősítésre és segítségre abban, hogy felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Vigasztalásra van szükségük: az élet nehéz, erősítsd lelküket, ne törd össze! Néha unszolás is kell. Fejleszd a kitartásukat, azt mondogatva: „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” Pálnak sikerült? Igen „…hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét… és annak ereje munkálkodik is bennetek…” (1Thesszalonika 2:13). Működni fog nálad és a gyermekeidnél is? Igen!
a) Őszinteség. Gyermekeidnek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem őszintékre. Ha tévedtél, ismerd be! Sok gyermek sosem hallja a szüleitől azt, hogy: „sajnálom, tévedtem”. Így aztán vagy az őszinteséget és alázatot tartják gyengeségnek, vagy szüleiket következetlennek. Mindkettő gőgös, öntelt és problémás életre programozza őket.
b) Biztatás. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek felé való szülői visszajelzések tíz az egyhez arányban negatívak. „Te soha nem vagy képes…! Miért csinálod mindig…? Te soha nem használod az eszed!” Statisztikailag az apák hajlamosabbak az ilyen megjegyzések mondogatására. Apa, billentsd át a mérleget a pozitív oldalra! Hogyan csinálta Pál? „mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket” (1Thesszalonika 2:11-12).
Biztatásra van szükségük: lelkesítésre, megerősítésre és segítségre abban, hogy felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.
Vigasztalásra van szükségük: az élet nehéz, erősítsd lelküket, ne törd össze! Néha unszolás is kell. Fejleszd a kitartásukat, azt mondogatva: „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” Pálnak sikerült? Igen „…hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét… és annak ereje munkálkodik is bennetek…” (1Thesszalonika 2:13). Működni fog nálad és a gyermekeidnél is? Igen!
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk Nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése