Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. (1Mózes 2:18)
Megfigyelhető jelensége világunknak a harminc év körüliek pánikhangulata, mely arról szól, hogy a még társat nem találókban ott a kérdés: nekem már soha nem lesz senkim? Következmény: az első szembejövővel összeállnak… Én ettől óva intenék mindenkit. Értem én, hogy ott él a legtöbb emberben az a vágy, amit a költő így fogalmaz meg: „Szeretném, hogyha szeretnének s lennék valakié. Lennék valakié.” (Ady) De azért csak óvatosan!
Elhiszem, hogy nem könnyű várni az igazit, az Istentől elrendeltet, de inkább legyen valaki hosszabb ideig, vagy élete végéig egyedülálló, mint összeálljon azzal, akit nem neki szánt az Úr…
A nap gondolata:
Lelkünk gyógyulását abból láthatjuk, ha mindenben szükségét érezzük az orvosnak, mindinkább felismerjük bajainkat, s mind nagyobb mélységből kiáltunk Hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése