A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. (1Mózes 2:24)
Néhány éve februárban, Valentin nap táján szokott lenni a Házasság hete, mely a házasság népszerűsítésének egyik módja. Az idei évben Farkas Zsolt és Várnagy Andrea voltak a Házasság hete kampányarcai. Két zongoraművészről van szó. Mottójuk egyértelműen rájuk vall: egymásra hangolva. Ez egyébként egybeesik egy amerikai keresztyén író könyvének címével, mely szintén a házasságról szól. Ez a két szó nagyszerűen fejezi ki a házasságban élő ember feladatát: próbáljon meg, akarjon ráhangolódni társára. Akarjanak összehangoltan élni. Már ebből kiderül az, ami nyilvánvaló mindnyájunk előtt: hogy tudniillik különbözünk egymástól. Nincs az a házasság, melyben mindkét fél mindig mindenben ugyanazt akarná. Éppen ezért fontos feladat egymásra hangolódni. De ezt sem úgy kell megtenni, hogy a másik hangolódjon rám, mert én ilyen vagyok és nem is akarok megváltozni. Ebből a gondolkodásból az önzés jelenik meg. Az önzetlen ember viszont szeretne ráhangolódni házastársa gondolataira, érzéseire, vágyaira. Az előbb említett művészházaspár egyik tagja a következőket fogalmazta meg: „Abban a pillanatban, ha valaki megérti, hogy a másik igényeinek, elvárásainak kielégítése a boldogság, működni fog az együttélés. Ehhez képest az énközpontúság árasztja el a köztudatot, az a nézet, hogy az a talpraesett, életrevaló, aki átgázol mindenen és mindenkin azért, hogy elérje a célját. És ez sokaknál így van akkor is, amikor a saját boldogságukat keresik. Ha valakinek ilyen a hozzáállása, annak a párkapcsolatáról el lehet mondani, hogy halálra van ítélve.” Magukért beszélnek ezek a szavak!
A nap gondolata:
A keresztény ember Istennek drága gyermeke, aki a Krisztus igazságába öltözve, szentséges félelemmel és készséges engedelmességgel jár az Ő Atyja előtt. (Luther Márton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése