Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. (Márk 16:16)
Az első gondolat a magunk megnyugtatása: de jó, hiszek Krisztusban, meg is kereszteltek, akkor ezek szerint üdvösségem van! Jó ezt ismételgetni ebben az aggódó világban. De honnan is van az én hitem?
Sok mindenki közrejátszott ebben. A nagyszüleim, szüleim, rokonaim nagy része (no, nem mindenki) elmondták nekem, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akinek a nevére megkereszteltek. Így alakult bennem a bizonyosság, ő az én Megváltóm is! S mikor erre ráébredtem, megszűnt bennem a teljesítési kényszer: úgy kell élnem, hogy ne hozzak szégyent lelkész apámra, gondnok nagyapámra, soha ne kelljen miattam restelkednie anyámnak, nagyanyámnak. Mert a Megváltó megértette Velem, hogy elfogad úgy, ahogy vagyok: bűneimmel együtt. Egy jobb életre hív: letehetem e bűnöket Őrá, s minden felszabaduló erőmmel, energiámmal tehetem a dolgom Isten dicsőségére és embertársaim javára.
A második gondolat már nyugtalanító: megkereszteltettük mi is mind a négy gyermekünket, de vajon elvezettük-e őket a hitre? Mert nem a keresztelkedés a lényeg, hanem, hogy hisznek-e Krisztusban! Naponként kérem Istent, hogy amit mi elültettünk bennük felnőttkorukig, ne tagadják meg. Tudjanak a nehéz pillanatokban jól dönteni. Ne azért, hogy miránk ne hozzanak szégyent, hanem, hogy hirdessék szavaikkal, tetteikkel, hogy életük Ura egyedül Krisztus. Hogy másokat is hozzá, az egyedüli Megváltóhoz tudjanak vezetni.
(P. Tóthné Szakács Zita)
A nap gondolata:
A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése