Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére… (ApCsel 3:1)
Az imádkozás idejére mennek az apostolok a templomba. Ez azt jelenti, hogy benne volt a napirendjükben az ima. Nekünk mennyire zsúfolt a napirendünk? Általában az, de Isten belefér? Az előtte való elcsendesedés belefér? Mennyire rendszeres az imaéletünk? Jézusról olvastam, hogy előfordult vele az, hogy enni nem volt ideje, de imádkozni mindig volt. Nem voltunk ott, nem tudhatjuk, de bizton gondolhatjuk, hogy nála prioritása, elsőbbsége volt az imának, az Atyával való beszélgetésnek. S vajon milyen szerepe van ennek a mi életünkben? Legyen kitűzve naponta egy kis idő az imára! Ne nyugodj bele, ha nem érsz rá imádkozni! Isten vár téged is, hogy szóljon hozzád és megszólítsd Őt! Te tudod, hogy elfogadod-e szeretetteljes invitálását!
A nap gondolata:
Az imádság tűz, és aki nem gyakorolja, meghidegül. (Terstseegen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése