Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Zsoltárok 32:3-4)
Annak az embernek a helyzete, aki rájött már, hogy milyen sok bűn van az életében, de megpróbálja mindezt magában tartani, takargatni, eltitkolni nemcsak az emberek elől, hanem Isten elől is. Ma azt mondanánk rá, hogy pszichoszomatikus tünetei vannak. Vagyis a lélek terheltsége, sebei, a rossz lelkiismeret okozta testi betegségek. Az a tűz, ami a bűn meglátásakor mintegy szégyenérzet van az emberben, de mégsem engedi ki, utat keres magának, és az ember testét támadja meg - belülről perzseli meg. Talán egy lázas betegség leírását olvassuk itt.
Egész nap jajgatnom kellett. - teszi hozzá Dávid. Az, hogy odabent, az ember csontjaiban mi zajlik, az láthatatlan az emberi szem előtt. A jajgatás, panaszkodás, sóhajtozás azonban már az ember környezete számára is feltűnő.
Aki panaszkodik, az a testi tünetekre panaszkodik, de azért, mert a lelke nem nyugodt. Nincsen békessége, és talán még aludni sem tud emiatt. Ahogy Dávid mondja: éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. A bűntudat, a rossz lelkiismeret megbénítja, erőtlenné teszi az embert. Nem tudja miért, de elszáll minden ereje és "leblokkol". Hiszen ezt az állapotot tartósan fenntartani nagyon nagy erőfeszítést igényel.
Nagyon nehéz azt mutatni, hogy bűntelen vagyok, miközben tudom, hogy bűneim vannak. Rengeteg energiát elvesz az ember életéből. Biztos, hogy ilyen sok fölösleges energiánk van? Megéri? (Bodnár Máté)
A nap gondolata:
A bűnről igazán csak annak van mondanivalója, aki megvívta vele a maga harcát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése