Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Zsoltárok 32,3-4)
Nagyon nehéz azt mutatni, hogy bűntelen vagyok, miközben tudom, hogy bűneim vannak. Rengeteg energiát elvesz az ember életéből.
Ahogyan az őszinte szeretet kifejezése felüdít, a megjátszott szeretet fáraszt. A tényleg szívesen megtett szívesség nem jelent fáradtságot, a kényszerű szívesség teher. A hűség, ami igaz szívből jön, természetessé válik, a kötelességtudatból táplálkozó hűség egyre inkább erőltetett lesz, és egyre nehezebb megtartani.
Amikor az ember csak úgy tesz, mintha minden rendben lenne, akkor közben belülről kiég, megfásul, erőtlenné lesz. Visszaesik a teljesítménye, tompul a koncentrációja.
Itt van tehát előttünk egy ember, akinek rossz lelkiismerete miatt nemcsak lelki, de testi fájdalmai is vannak. Egész nap ideges, panaszkodik, jajgat és morog. Éjjel nem tud aludni, nappal nem tud azon a szinten teljesíteni a munkában vagy tanulásban, vagy a családja szolgálatában, ahogyan lehetne.
Dávid azt mondja: ez voltam én. De ez nem csak a királyok betegsége, hanem ilyenek voltunk mindannyian. Így éli az életét minden ember Isten nélkül, és így vergődik akkor, hogy ha van már benne annyi lelki fogékonyság, hogy felfedezze a bűneit, de még nincs benne annyi bátorság, hogy őszintén megvallja azokat.
Mond erre a tünetegyüttesre valamit a család, a főnök, a barátok, az ember maga. Súlyos esetben mond rá valamit a pszichológus, az orvos. De bárki bármit mond az ember viselkedésére, csak a tünetekre reagál, nem pedig a kiváltó okra: az elfojtott bűnökre.
Jézus is mond valamit a megterhelt lelkű embereknek. "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Nélküle nincsen nyugtunk, nincsen békességünk. (Bodnár Máté)
A nap gondolata:
Eredj el, és többé ne vétkezzél. Ez az Úr szava mindazokhoz, akiknek bűneiket megbocsátotta. (Hauser Márk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése