Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)
Terheink, gondjaink, viharaink mindnyájunknak vannak. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy kire nézünk: magunkra, a körülményeinkre vagy az Úrra?
A következő történet legyen segítségünkre, épülésünkre ezzel kapcsolatban:
Egy kisfiú az óceánon hajózott apjával, aki a hajó kapitánya volt, amikor szörnyű viharba kerültek. A hullámok közt ide-oda hányódtak, és mindenkin erőt vett a rettegés. A kisfiú azonban nyugodtan ült, tekintetét egy pontra függesztette. Amikor valaki megkérdezte tőle, miért nem fél, így válaszolt: „Arra a kis ablakra nézek. Azon át látom a parancsnoki hidat, és a hídon az apámat. Ő ennek a hajónak a kapitánya. Már sok viharon átvitte, és tudom, hogy ezen is át fogja vinni.” Örülj, mert te is túl fogsz jutni ezen a viharon, és el fogsz jutni a túlsó partra! Isten megígérte. Kezdd el megvallani: „Istennel képes vagyok rá!”
A nap gondolata:
Mindennap újra kell hinnünk, a tegnapi hit mára mit sem használ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése