Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? (Lk 17:17)
A tíz leprás történetében hangzik el ez a mondat. Ez a történet azonban nem csupán a gyógyulás csodája miatt került be a Bibliába. Sokkal inkább egyéb tanulság miatt. Ez pedig az, hogy a tíz meggyógyult beteg közül csupán egy megy vissza hálát adni. Néhány hete két hittanórámon erről a bibliai történetről beszélgettem a gyerekekkel és érdekes tanulságokkal lettem gazdagabb. Először is megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit jelent hálát adni? Hogyan lehetne más szóval, kifejezéssel megfogalmazni azt, hogy valaki hálát ad? Közel húsz gyerekből egyetlenegy tudta. Hiszen hálát adni azt jelenti, hogy megköszönök valakinek valamit. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy kinek szoktak bármit is megköszönni? Elég nehezen jutottak el a megfelelő irányba, hogy például anyának megköszönjük, hogy finom süteményt szokott készíteni. Én azon döbbentem meg, hogy a mai gyerekek nincsenek megtanítva, nincsenek arra nevelve, hogy bármit megköszönjenek akár szüleiknek, akár pedagógusaiknak, akár társaiknak. Ez óriási hiányosságára mutat rá a felnőtt társadalomnak. Nagyfokú értékválság van itt, mely megmutatja, hogy nincsenek a helyén még az emberi szerepek sem. Ha egy gyermek nem tud megköszönni semmit, az kinek a hibája? A gyermeké? Elsősorban nem, hanem a szülőé. A szülőé, aki nem érzi át felelősségét gyermeke nevelésével kapcsolatban. Sok szülő lemond manapság gyermeke neveléséről. Ez pedig hiba, sőt több annál: bűn. Mert ha a szülő nem neveli, akkor neveli majd a televízió, az internet, mely megdöbbentően rossz irányba tudja vinni a felnövekvő generációt. Vagy éppen eltanulják egymástól a rosszat. A te családodban mi a helyzet ezzel kapcsolatban?
A nap gondolata:
Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése