Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? (Lk 17:17-18)
A tíz leprás meggyógyulásának története kapcsán feltehetjük a kérdést önmagunk felé, mert mindnyájunktól kérdezi az Úr: szoktunk hálát adni? Milyen gyakran? Kit, mit köszönsz meg az Istennek? Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra – írja Pál apostol a thessalonikai levelében (1Thess 5:18). A mindenért hálás ember tudja, hogy semmi nem természetes, semmi nem magától értetődő az életében. Mindenben meglátja Isten kegyelmét, szeretetét, irgalmát. A rosszban is észreveszi Isten jelenlétét, áldó kezét. Ilyen Igék jussanak eszünkbe: Bizony javamra vált a nagy keserűség. (Ézs 38:17) Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. (Jób 2:10) Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)
A nap gondolata:
A földi javak csak azután képezik valóban tulajdonunkat, miután hálát adtunk érte Istennek. Addig csak jogtalanul birtokoljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése