Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)
Tavaly a Gyülekezeti Olvasókör egyik alkalmán Sükös Pál: A keskeny úton című könyvét elemeztük. A könyv egy lelkész megtérését, egy gyülekezet lelki ébredését tárja elénk. Ebben a könyvben van egy érdekes, izgalmas rész, amikor is az adott gyülekezet egyik presbiteréről, aki malmot üzemeltetett kiderül, hogy kettős könyvelést folytatott. Felírta egy noteszbe, hogy kit, mennyivel csapott be… Egy vita során a gyülekezet hívő gondnoka beledobta az égő kályhába ezt az általa megtalált bizonyítékot, majd azt mondta: ezek a bűnök attól, hogy most a notesz elég a kályhában még Isten előtt nincsenek kiegyenlítve. S tényleg így van: attól, hogy valamire nincs emberi bizonyíték, attól még Isten tud róla. Nemcsak nagyobb, hanem kisebb, vagy kisebbnek tűnő bűnökről egyaránt. Az Úr mindenről tud és számon is fogja kérni tőlünk. Elszámolással tartozunk neki egész életünket illetően. Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik – mondja a Biblia. S ha így nézzük az életünket, már pedig így kellene nézni, akkor mindnyájan bűnösök, vagyis kegyelemre szorultak vagyunk…
A nap gondolata:
A tőr először egy kicsinyke rést üt át a testen, hogy azután halálos szúrással járja át. (Servier)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése