Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)
Isten mindent tud rólunk. Hogyan is szoktuk énekelni? Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet… (345.dics. 2. verse) Isten elől egyetlen bűnünket sem lehet elrejteni. Pedig olykor megpróbáljuk. Nem látta azt senki – nyugtatja magát, a lelkiismeretét sok ember akár még egy égbekiáltó bűnt elkövetve is. S milyen találó ez a szó: égbekiáltó. A bűneink az égig jutnak, egészen pontosan Istenig. Emlékezzünk arra, hogy Jónás könyve hogyan kezdődik: Isten szól Jónáshoz és azt mondja neki: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! Feljutott hozzám gonoszságának híre, mondja Isten Ninive városának lakóiról. S bizony ugyanígy feljut Hozzá valamennyiünk valamennyi bűne. Akkor is, ha ez nem tetszik nekünk. Ezért kell komolyan venni az életünket, és felelősségteljesen élni napról napra. Persze nem tudunk tökéletesek lenni, de az Úrra való ráhangolódás segít a Neki tetsző engedelmes életfolytatásra…
A nap gondolata:
Felejtsd el bűneidet, de csak azokat, melyeket Isten is elfelejtett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése