Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)
Amikor azt mondja Jézus, hogy boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják, akkor ebben a mondatában vegyük észre, hogy a szívünk, melyet beszennyez a bűn, nem önmagától fog megtisztulni, hanem külső segítségre van szükség. Mindnyájunk bűntől szennyezett szíve Jézus Krisztus vére által tisztul meg.
Persze, ha egymást bántjuk meg bármivel, akkor nemcsak Istentől, hanem egymástól is bocsánatot kell kérnünk. Hamis gondolat ugyanis az, amit egyik ismerősömtől hallottam többször is: Majd leimádkozzuk! – mondta olyankor, amikor tudatosan megbántott valakit. Ez azért téves hozzáállás, mert nem leimádkozni kell bűneinket lélektelenül, hanem őszintén megbánni és bocsánatot kérni.
A nap gondolata:
A legnagyobb vereség a világon, megszokni a rosszat. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése