Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)
Mi a tartós boldogság titka? Az Istennel való szoros kapcsolat. Ha pedig ez megvan, akkor fokozottan érzékenyek leszünk a bűnre és meg tudjuk látni, meg tudjuk bánni és bocsánatot kérhetünk és kaphatunk az Úrtól. Ennek boldogságát tapasztalta meg Dávid király, e zsoltárnak szerzője. Isten kedve szerint való férfi volt ő, ahogyan a Biblia írja róla. De ez nem jelent bűntelenséget. Sőt, megdöbbentő bűneiről is beszámol a Biblia, ám ezeket nemcsak elkövette, hanem meg is bánta, Isten elé vitte őszinte könyörgésben. S megtapasztalta mekkora áldás Isten bűnbocsánatát elfogadva, lelkileg megtisztulva élni. Szánj rá egy kis időt: olvasd el ezt a zsoltárt teljes egészében. Nagyon tanulságos. Szól a bűn okozta gyötrelemről is. Ezt olvassuk a zsoltárban: Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Vagyis keresztülment azon a folyamaton, ami a bűn elkövetésétől annak takargatásán át gyötörte, ahogyan rátelepedett és lelkét nehézzé tette, majd eljutott az őszinte bűnvallásig és a bűnbocsánat elfogadásáig is… A mi utunk is ez…
A nap gondolata:
Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése