Az együtt érző Jézus
Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta és így szólt hozzá: Ne sírj! (Lk 7:13)
Isten azért küldte el Fiát közénk, hogy vigasztalást hozzon, emberré lett, hogy együtt érezzen velünk, kísértéseinkben segítségünkre legyen. Mindenkin könyörült, akit hozzá vittek, testi – lelki gyógyításban részesítette. Sőt meglátta azokat is, akik mellette mentek el, de segítségre szorultak. Még az előle elbúvó, fára mászó Zákeust is lehívja rejtekhelyéről és üdvösségben részesíti. Így látja meg a halottas menetet is, a sírástól elgyötört édesanyát, aki fiát készül eltemetni. Látja Jézus a bajban levőt és megszánja. A legnagyobb csodát teszi vele a körülötte levő sokaság ámulatára: feltámasztja az ifjút és ő felül, beszél, átadja az anyjának. Jézus ma is köztünk él, észrevesz bennünket, ismeri gondjainkat-bajainkat és kész segíteni. Mert Ő irgalmas és könyörületes. Megszólít és nyugalmat ad a mi lelkünknek, felemel elhagyatottságunkból, kiemel az anyagi vergődésünkből. Hogyan? Hit által. Ha naponta elébe visszük semmit sem kételkedve problémáinkat, akkor Ő megoldást ad, ahogy mi elképzelni sem tudjuk. Hiszen Övé minden a világon, az arany és az ezüst, az Ő kezében van mindenki, nála nélkül semmit sem tudunk cselekedni. De Ő nem erőszakos, azt akarja, hogy önként adjuk oda az életünket és akkor csodákat tapasztalhatunk meg. Semmit nem kell nekünk adni, csak a hitünket, ahogy egyik ének vers mondja: „jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogózva...” és akkor mindent megkapunk tőle, amire szükségünk van, mert Ő együtt érző és a legjobbat akarja nekünk. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése