A maradék, megtér. (Ézs 10:21)
A Bibliában egészen másként olvashatunk a számokról, mint ahogyan ma beszélünk a számosságról. Ma szinte magától értetődő, hogy megszámolunk valamit. Statisztikákat gyártunk, és ezek alapján értelmezzük a világot. Népet számlálunk, taglétszámot jelentünk, pénzt számolunk, és ez így rendben is van. Dávid király még súlyos büntetést kapott azért, mert saját seregét megszámolta. A bibliai értékítélet szerint ezzel azt fejezte ki, hogy a saját erejében bízik és nem Istenben. Ma nem is értjük, mi a gond azzal, hogy valaki számol. Még a szó is kifejezi, ha számolok, felelős vagyok, számolok a jövővel is. De valóban veszedelmes a mennyiség bűvölete. Úgy járhatunk, mint a gazdag ifjú, akinek mindene megvolt, és azért ment el Jézushoz, mert mégis valami hiányt érzett. Kiderült, hogy a sok nem elég. Jézus nem is tett mást, mint visszatükrözte érzéseit. Igen, tele van az életed. Csurig vagy jó dolgokkal, de emiatt nem fér bele az életedbe semmi más, mint mennyiség.
Sajnos az egyházat is sokszor így láthatjuk. Jól mennének a dolgok, csak még egy kis festés kell, egy hitoktató, egy szép kert, egy új intézmény és akkor előrébb megy az egyház szekere. Pedig valójában az egyházban sokszor épp a fogyatkozás az előrevivő erő. Nem az a dolgunk, mint egy pékségnél, hogy egyre jobban növeljük a kínálatot. A maradék tud megtérni csupán. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése