És hozzájuk menvén Jézus, szólt nekik, mondván: Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket! Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. És íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Ámen (Máté 28 :18-20)
Nagyon szeretem ezt a régi fordítást, mert az igealakok számomra sokkal többet fejeznek ki, mint a mi mai szóhasználatunk igeidői. Biztosan ez azért is van, mert én még ezen a fordításon nőttem fel, s ez cseng vissza a fülemben akkor is, amikor az újfordítású Bibliámat olvasom.
A bevezető félmondat nagyon fontos: Jézus ment a tanítványaihoz. Nem arra várt, hogy majd ők megvilágosodnak, kérdezni fognak, hanem hozzájuk lépett, közéjük ment, hogy megszólítsa őket. Így tesz ma is: eljön közénk Szentlelke által, megáll és megszólít. Halljuk-e? Ehhez persze el kellene csendesedni: kikapcsolni a tévét, rádiót, számítógépet, telefont, hogy meghalljuk. Megbecsülni, hogy Isten Fia, az egyszülött, a Megváltó, a megdicsőült Krisztus közénk jön, s szól hozzánk. Értitek mekkora szó ez?
Amikor manapság sokan azzal a panasszal vannak tele, hogy rájuk senki nem kíváncsi, velük senki nem áll szóba, akkor, ha csendben maradnának, meghallhatnák, hogy Jézus megszólítja őket. Mert neki terve van velünk! (P. Tóthné Szakács Zita)
A nap gondolata:
A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez. (Turóci)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése