És hozzájuk menvén Jézus, szólt nekik, mondván: Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket! Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. És íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Ámen (Máté 28 :18-20)
Mivé is kéne tennünk azokat, akikkel érintkezünk? Tanítványokká! A tanítvány követője mesterének, hallgat a szavára, nem másítja meg a rábízott üzenetet, hűséges, nem magát helyezi előtérbe, hanem Mesterére mutat fel. Jellemző ez ránk és jellemző azokra, akiket elvittünk megkereszteltetni?
Ha a mi életünkben hiányosságok vannak e téren, akkor hogyan teszünk másokat tanítvánnyá?
Nem azért néz ki úgy némely gyülekezetünk, mint ahol vak vezet világtalant, mert csak beszélnek Krisztusról, de nem találkoztak vele és nem vele járnak? (P. Tóthné Szakács Zita)
A nap gondolata:
“Kedvet találtam előtted.” – Ez a hívő ember öntudata. “Mutasd meg nekem a Te utadat” – Ez a hívő ember életelve, “Mutasd meg nekem a Te dicsőségedet” ez a hívő lélek leghőbb vágya. Az ilyen embernek mondja Isten: ”Megteszem, amit kívántál.” (Victor János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése