Alaptalan vádaskodás
„Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” /János 18,23/ - ezt Jézus mondta.
„A zsidók ellen nem vétettem semmit... Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik” /Ap.Csel.25,10-11/ - ezt Pál apostol mondta.
Sokszor előfordul az életben, hogy a hívő embert alaptalanul vádolják: irigységből, féltékenykedésből, vagy egyszerűen többet várnak el tőle. Mi a teendő ilyenkor, amikor a napnál is világosabb, hogy nem jogos az elmarasztalás, a vádaskodások mögött nincsenek igazi érvek, azok egyfajta indulatból erednek, a vádló a maga lelkivilágát vetíti ki az Isten-félő emberre. Ezt a helyzetet próbálja megértetni velünk a fent idézett két ige, amelyek Jézus és Pál apostol szájából származnak. Először is, a hívő ember nem lehet „balek”, de legyen alázatos. Gondolkodnia kell, tisztában kell lennie a törvényekkel amelyek minden emberre vonatkoznak, hiszen ezek Isten tudtával és beleegyezésével születtek. Jézus és Pál mindig felemelték szavukat az igazságtalanság ellen. Tiltakoztak, amikor őket sérelmek érték, tudtukra adták vádlóiknak, hogy hamisan cselekszenek. Nekünk, hívő embereknek is hasonlóképpen kell cselekednünk, ha valami nem biblikus, az ellen fel kell emelnünk a szavunkat. Ha igazságtalanság ér bennünket, nem szabad álszerénységből meghunyászkodnunk, hanem bátran ki kell állni az Ige talaján megálló véleményünk mellett. Ez vonatkozik a mindennapi életünkre családon belül vagy a munkahelyünkön. Mindezeket viszont határozottan, Isten előtti alázattal mondjuk el. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A legjobb hegyi levegő a Golgota keresztjéről fúj alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése