Isten hatalma
„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből.....De ha nem tenné is....mi a te isteneidet nem tiszteljük...” /Dániel 3,17-18/
Milyen nagy hitük volt ezeknek a zsidó fiataloknak, akik az életveszélyes fenyegetésre sem voltak hajlandók megtagadni Istenüket és idegen isteneket imádni. Közösségük volt az élő Istennel, többször megtapasztalták már életükben a segítségét. De nemcsak Istennel volt szoros kapcsolatuk, hanem egymással is. Imaközösségben voltak, felelősségteljes állásban dolgoztak. Amikor Dániel nagy döntés előtt állt, felkereste hittestvéreit, ezeket a halálra ítélt ifjakat /Sadrakot, Mésákot és Abednegót/ és „...majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt” /Dániel 2,18/. Az imádság erejével csodálatosan cselekedett Isten Dániel által, sok ember menekült meg a haláltól és dicsőítették Istent. Ez a megtapasztalás adott nekik erőt és merték vállalni még a biztos halált is Istenükért. Ezért a bátor kiállásért Isten megmutatta hatalmát, amit még a király is elismert. Ez a történet arra bátorít bennünket, hogy valljuk meg hitünket ma is e bűnös és parázna nép előtt, hiszen Isten keze ma sem rövidebb, mint akkor volt. Ígéretünk van arra, hogy ha Istennek engedelmeskedünk, akkor ő százannyit ad itt a földön, mint amennyit mi gondolnánk és a jövendő világban az örök élet várományosai lehetünk. Jó volna, ha minden nap úgy tapasztalhatnánk meg Isten hatalmát, ahogy a zsidó fiatalok. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A hit nem érdem, hanem a lelkem kinyújtott karja, amelyikkel elfogadhatom Istennek minden ajándékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése