Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. (ApCsel 17:16)
Ma ugyanez a helyzet, mint Pál apostol idejében, de lehet, hogy sokkal rosszabb. Miért is? Azért, mert sok ember sokféle dologban hisz és képesek ezeket egymással is vegyíteni. S ez utóbbi a legrosszabb. De nem rohannék ennyire előre. Néhány hete, amikor a facebookon – bár viszonylag ritkán tévedek oda – azt olvastam, hogy valaki megköszönte Istennek, hogy valami örömben, jó dologban részesült. Erre az első kommentelő azt írta: „Látod, mondtam neked, hogy a pók szerencsét hoz!” Ez csak egy kis ízelítő arról, hogy van, aki szerint életünk jó dolgai a szerencsét hozó pókoknak köszönhetőek. De ugyanígy vannak, akik szerint a kéményseprő hoz szerencsét, vagy éppen az alacsonyan repülő fecske miatt balszerencse fog érni bennünket, nem beszélve a fekete macskáról. De van, aki a horoszkópot olvassa el a létező minden fórumon és elhiszi azt, amit abban írnak. Mások lekopognak dolgokat, abban a hitben, hogy ha így tesznek, akkor tartóssá tehetik azt a jót, amiről éppen beszélnek. Ezek mind megmosolyogtató dolgok, de léteznek, sőt lehetne még tovább folytatni az előbbi felsorolást. Vannak a környezetedben az előbbiekhez hasonlóan gondolkodó emberek? Ne nyugodj bele! De vizsgáld meg önmagadat is: Neked nincs valami Krisztuson kívüli alapja életednek? Ne legyen, mert hatalmas tévedés az!
A nap gondolata:
Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése