„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)
Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”
Őszinte hittel és jó lelkiismerettel szolgálni az Urat, ez az egyik legfontosabb dolog a keresztyén ember számára. Persze nem vagyunk bűntelenek, de törekednünk kell az Úrnak tetsző életfolytatásra napról napra. Nem önmagunkért, hanem Őérte…
A nap gondolata:
Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése