Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul… (Ézsaiás 40:29-31)
Áprily Lajos írja Menedék című versében:
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Minden sora értékes e versnek. Áradat. E kifejezés éles valósággal hasít bele ezrek életébe, hiszen néhány hete a dunai árhullám sokak életét és javait fenyegette. Sokan védekeztek a gátakon, odavezényelve vagy önként segítve küzdöttek emberekért, a károk minél inkább való csökkentéséért. Egy élet munkája vész el – mondják azok, akik egy-egy természeti katasztrófa kapcsán elvesztik a hajlékot fejük felől. Ilyenkor szembesül azzal az ember, hogy nemcsak az életünk múlandó, hanem mindaz is, amit megszerzünk életünk során. Igaza van a Bibliának: semmit sem hoztunk a világra, semmit nem is fogunk kivinni belőle. Az élet legnagyobb áradásai közepette is sikerül bíznunk az Úrban, az egyetlenegy kősziklában?
A nap gondolata:
Nobel-díjjal jutalmazták az egyik orvost, aki ezt írta világhírű munkájában: „Az ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése