„Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket.” (Hóseás 2,19)
Létezik egy mondás, amit mindannyian jól ismerünk, használunk: egyszer fent, máskor lent.
Azt a prédikátori bölcsességet foglalja magában ez a néhány szó, hogy földi életünk keretei között minden múlandó. Nem örökkévaló az öröm, de nem örökkévaló a bánat sem, és nem örökkévalóak a nevek sem, melyek kisebb-nagyobb jelentőséggel szerepet játszanak körülöttünk.
Gondolj csak bele, saját életedbe, akiket 10-20 évvel ezelőtt mindennapjaid fontos szereplőinek tartottál, ma már talán a nevükre sem emlékszel. Iskolapadban ki ült melletted? Mögötted? Éveket töltöttetek el egy légtérben, azóta pedig lehet, hogy soha nem is emlegeted őket. Tanárok, kiknek szava egykoron átírt és meghatározott benned mindent? Mára talán csak mosolyogsz az emlékükön.
A múlandóságnak pedig eme törvénye nem csak ránk, egyszerű emberekre igaz, de a történelem nagy alakjaira is. Akik ma hatalmasnak, sérthetetlennek tűnnek, holnap talán már nem hogy az élők sorában nem lesznek, de dicsőségük is csak emlék lesz. Ki gondolta volna egykoron, hogy egy Hitler, egy Sztálin dicsősége elmúlhat, hogy mindaz, amit véghez vittek, az utókor szemében nem kívánatos emlék lesz csupán. Nem emlegetik többé nevüket…
Mennyivel másabb az Úrnak neve: „Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre.” (2Móz 3,15)
(Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. (Teréz anya)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése