„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyeket felállíttattál!” (Dániel 3,17)
Gyökössy Endre neve, remélem, hogy sokak számára ismerős, mint lelkipásztor, pszichológus, „Isten öreg bojtárja”. Az ő szemlélete tökéletesen összefoglalja a Dániel próféta könyvében szereplő három barát hithű kiállását, a tüzes kemencével szembenézve is bátor bizonyságtételüket.
Gyökössy Endre használja ezeket a fogalmakat: „mégis öröm”, „mégis hit”, „mégis engedelmesség”. Mit is takarnak ezek a különös szópárok? A mindenek ellenére való hitet, hűséget, kitartást. Hogy amikor a körülmények mást diktálnak, amikor az emberek mást várnak, amikor a hatalmak mást parancsolnak, amikor a kilátások mást sugallnak, én akkor is, mégis vallom hittel-szívvel-örömmel: van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk, ő ki tud minket szabadítani… De ha nem tenné is…
Ez a „mégis hit”! Bárhogy dönt és cselekszik az én Istenem, nevét meg nem tagadom. Néki fogadott engedelmességem el nem hagyom!
Olyan ez, mint a naponta elmondott imádságban rejlő könyörgés: legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ugyanezért az engedelmességért könyörgünk, hogy ami természetes a mennyben, váljon valóra a földön, az emberek között, és az én lelkemben is. Tudjak így hinni és bízni Istenben, mindenek ellenére, mégis…(Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Az szabad, aki mindenét Istennek adta, aki a bűn rabláncát hordozta. Ő méltányolni tudja azt a szabadságot, melyet Krisztus szerzett neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése