„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyeket felállíttattál!” (Dániel 3,17)
Ez a három barát nem azért tudott ilyen vakmerő hangon válaszolni az életüket halállal fenyegető Nebukadneccar királynak, mert olyan különlegesen erős szolgái lettek volna az Úrnak. Nem voltak ők semmiféle emberfeletti tulajdonsággal megáldva, egyszerűen csak tudták, hogy kiben hisznek! Tudják, hogy olyan valaki kezében van az életük, aki általviszi népét a Vörös-tengeren; aki megígéri, hogy ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg; ha folyókon kelsz át, azok nem sodornak el! Aki a száraz csontokkal teli völgyben is képes Lelke által biztatni prófétáját, hogy inakat adok rátok, húst rakok rátok, lelket adok belétek, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Ilyen Istenben van ennek a három barátnak bizodalma, ezért mernek vakmerő hangon válaszolni. Hitük nem valami élettelen, száraz, elméleti tudás Istenről; nem is szentimentális érzelgősség, hanem bizalom!
Te mit tudnál így elmondani Istenedről? Tapasztalatként megélve saját múltadban: ezt tette velem, értem – hiszem hát, hogy meg tud szabadítani! Vagy odaállva Isten népének évezredes folyamába: ezt tette értünk, elhívottaiért, gyermekeiért – hiszem hát, hogy meg tud szabadítani!
Ha nem tudsz ilyen tapasztalatot megnevezni, ha nincs ilyen emléked, ha nem érzed sajátodnak az üdvtörténet eseményeit, akkor a próbákban mi fog megtartani? Akkor a nyilvánvalóan fel-felbukkanó félelmekkel szemben mi fog erőt adni?
Te tudod, kinek a kezében nyugszik életed? Aki sasszárnyon hordozott, bajodban védett… (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése