"A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3,1)
Nemrég egy házaspárral beszélgettem. Ahogy mesélték életük nehéz korszakát, újból és újból a következő kifejezést használták: "Üdvözöljük Ördög uraságot a fedélzeten!" Nagyon megdöbbentett ez a mondat, de azt kellett mondanom, hallva a történetet, hogy igazuk van.
A lényeg az volt, hogy egy régi szerelme kezdett udvarolni a feleségnek. Természetesen megtalálta a facebook-on. Egy több gyerek által "lelakott" anya számára mi sem kell több mint azt hallani, hogy érdekes vagy, különleges vagy, emlékszem, amikor fiatal voltál, és így tovább. Elindult a belső harc, a titkolózás, és hosszú időre volt szükség, amire összeállt a kép: az ördögnek mi tetszene jobban, minthogy egy olyan családot romboljon szét, amelyik számos más család számára példa. Először persze az embernek nem esik le a tantusz. Nem látjuk mindjárt, hogy Ördög uraság betette a lábát. Először szép, délibábos minden. De lassan, ha egy pici érzékenység van az emberben, észreveszi az iszonyatos lejtőt, ami fölött áll. József Attila is kései versében ír:
"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét
a bűnről szóló tanítást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség
barlangja szívem." /József Attila: Én nem tudtam/
Én magam is mindig idegenkedtem, amikor az ördöggel hozakodtak elő egyházi körökben. Amikor az ember nem tud mondani semmit, odamondja, hogy az Ördög. Mostanában viszont, mintha kitapintható volna, valami rettenetes gonosz erő vonzza az emberiséget a mélybe. Ezért volt megindító számomra ennek a házaspárnak a története. Megjárták a poklokat, a férjnek is megvolt a maga története. Odament ahhoz a volt szerelmeshez, és azt mondta, beledöngöli a földbe, az sem érdekli, ha börtönbe kerül. Aztán mégis képes volt ezért a szóért bocsánatot kérni. Képesek voltak arra, hogy együtt letessékeljék az Ördög uraságot a fedélzetről. Hogy a szívükből tényleg kisöpörjék azt az erőt, ami szeretetüket szétzilálta. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése