"A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3,1)
Mindannyiunkat édesget egy hang, és ma mintha hangszóróval erősítve is hallanánk a kígyó sziszegését. És ez a szó, minden kísértés alapja így hangzik: "Megérdemled! Csak nem fogsz itt posványosodni ebben a pocsolyában? Ebben a porfészekben akarsz megpusztulni? Hát ezt érdemled te?" Az Ördög mindig az egónkat, az önértékelésünk magját veszi célba, és abban tesz bizonytalanná. Nem véletlenül van egy angol kifejezés erre, amit magyarul nem is nagyon tudunk elmondani: "looser vagyok" - vesztes vagyok. Engem mindig kihasználnak, balek vagyok. Ezt az érzést erősíti bennünk valami végtelenül sötét erő, és a bizonytalanságba betörve mindent szeretne felborítani.
Pontosan ez történt az ősi bűnesetben is. Szinte szó szerint mai nyelvre fordítható a kígyó kérdése: "Szóval Isten szerint ennyit érdemeltek? Hát félti a kert fáit, nem ad nektek enni? Elvesz tőletek mindent, ami jó, itt tart titeket rövid pórázon? Hát ezt érdemlitek? Nem jobb lenne egy teljes, szép és gazdag életet élnetek, ahol minden szabad, ahol kiteljesedtek, ahol megtudjátok a titkokat, ahol tietek az élet, amit tőletek most elzár az Isten által fabrikált rendben? Ne legyetek már balekok!" - Ezeket a mondatokat csepegteti belénk ma is ugyanaz az erő, és észre sem vesszük, hogy szívünkben ezek a szavak kikelnek, felnőnek, és tönkreteszik először a kedvünket, aztán a közérzetünket, és végül mindent. Érdemes alaposan elolvasni ezt a bibliai legelső bűnesetét, és elgondolkodni rajta, hol van bennünk akadálytalan útja a kísértőnek? Miként tartja az önérzetünket a kezében, és láthatatlan sziszegéssel irányít, és löki ezt a világot a vesztébe.
Nekem nagyon sokat jelent az az érzés, hogy Krisztus elfogadott úgy, ahogy vagyok. Hogy van egy fórum, ahol nem kell alakoskodnom, ahol nem kell semmiképpen másnak mutatnom magam, mint aki vagyok, mert tényleg úgy szeret, ahogy vagyok. Azt hiszem ez az érzés képes arra, hogy kiszabadítson a kísértésből. Nem itt a földi viszonyok között vagyok igazán értékes, hanem Isten kezében. Nehéz a dolgokat nevükön nevezni: Isten adja meg az értékességemet. Viszont valami sötét erő elbizonytalanít ebben, ezért újra és újra meg kell találnom azt a biztos talajt, a szeretet erejét. Adja Isten, hogy nevén tudjuk nevezni a dolgokat! (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése