Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. (Mk 6:31-34)
Mai Igénk beszámol arról, hogy Jézus tanítványai éppen visszatértek küldetésükből és elbeszélték élményeiket, mindazt, amit átéltek. Örömöket és kudarcokat egyaránt megosztottak Jézussal és egymással is. Jézus ezután egy kis pihenésre hívja az övéit, mert tudja, hogy pihenni, feltöltődni mindenkinek szükséges időnként. Ám másképpen alakul a helyzet. Nagy sokaság érkezik, mert Jézust látni és hallani akarja. Jézus pedig a rendelkezésükre áll. Meglátásom szerint ez a mindenkori tanítványoknak is feladata: rendelkezésére állni másoknak, akikhez közel vihetjük Jézust, akiknek elmondhatjuk, hogy kicsoda Ő és miért jó Vele járni életutunkat.
Ma csak ezen az egy dolgon elmélkedjünk el egy kicsit: mennyire tudunk embertársaink rendelkezésére állni? Bármikor készek vagyunk Jézusról bizonyságot tenni? Szavaink, tetteink, életvitelünk közelebb segít másokat Jézushoz? Az őszinte válaszok a szívedben vannak…
A nap gondolata:
Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. - Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel D.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése