„Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!” /Jerémiás Siralmai 5,16/
Jeremiás visszaemlékezik fogságba esésének történetére, hogyan élt a népe a tragédia előtt, mi a jelenlegi helyzet és mi a remény arra, hogy olyanok legyenek napjaik, mint régen voltak. Az ősük bűneinek következményeit kell hordozniuk, akik már nem élnek. Minden tönkre ment, éheznek, meggyalázzák a nőket, szolgák uralkodnak rajtuk, a vezéreket felakasztották, az ifjakat rabszolgáknak tekintik, odavan minden örömük. Szomorúan mondja, hogy vétkeik miatt kerültek ilyen helyzetbe. Ebben a kilátástalanságban tart bűnbánatot és kéri az Urat, hogy ne vesse el örökre őket, térítse meg a népet, állítsa vissza a régi életmódjukat. Minden elkövetett bűn büntetést von maga után, de a megbánása reményt kelt. Nekünk van kihez könyörögni, Jézus Krisztushoz, aki lehajol a bűnösökért, hiszen ezért jött a világra. Nem vetett el bennünket végképp Isten, van szabadulás. Ennek az útját nekünk kell megtalálni, hittel kell odamennünk a mi Megváltónkhoz. Ha ezzel az indulattal fordulunk hozzá, akkor ő örül a megtérő bűnösnek. Ezt üzeni nekünk Jeremiás próféta is, nem haragszik ránk annyira Isten, hogy elvessen magától. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A hit bizalom és engedelmesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése