„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Thessz 5,1)
Bizonyára volt már olyan találkozás az életedben, amire hónapokat, sőt talán éveket is vártál. Hosszú-hosszú időn keresztül készítetted a szívedet, forgattad magadban az elképzelt szavakat, komplett forgatókönyv-verziókat gyártottál magadban, milyen is lesz a valóságban. Mindent ennek a jövőbeli találkozásnak a reménye írt felül, e körül forogtak a gondolataid talán éjjel és nappal, mindent ennek rendeltél alá. Türelmetlen és feszült, mégis boldog vágyakozással teltek napjaid. Mint Márai Sándor gyönyörű művében, A gyertyák csonkig égnek című regényében, ahol a két öreg barát 42 éven át készült az egymással való találkozásra – és természetesen lehetne még sorolni a világirodalom nagy találkozásait.
Amikor a Szentírás a jövendőről, az Úrral való találkozás tényéről beszél, akkor valami hasonló, csak sokkal erősebb, sokkal intenzívebb érzésnek kellene szívünkben formálódni. Érzel-e hasonlót? „Várj, ember szíve, készen, mert jő a hős, az Úr…!” Hiszen nem egy régen látott családtagod, vagy egy régi barátod elé készülsz, hanem Teremtőd, Alkotód elé! Hogyne kellene még feszültebb, még boldogabb várakozással tekintenünk a találkozás felé?
Valljuk meg őszintén: nagyon kimarad ez a téma gondolatainkból és imádságainkból egyaránt. Ha a holnapért imádkozunk, akkor is megállunk a földi élet keretein belül, látásunk tovább nem hatol, mint amit testi szemeinkkel felfogni tudunk. Te kérted-e már valaha is, hogy az Úrral való találkozás számodra ne a harag napja legyen, hanem az üdvösség dicsőséges alkalma? Vagy csak szunnyad lelked, csipkerózsika-álomba merülve? Nehogy készületlenül, váratlanul érjen az a nap, légy éber és józan, örök életed nagy találkozására! (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Mindennap újra kell hinnünk, a tegnapi hit mára mit sem használ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése