Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. (Prédikátor 3:2.4)
A Prédikátor könyvének 3. fejezete azzal a mondattal kezdődik, hogy mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Ezután pedig egy hosszabb felsorolást olvashatunk, hogy mi mindennek van megszabott – vagy ahogyan a régi fordítású Biblia írja: rendelt – ideje. A születéstől a halálig, a rombolástól az építésig, a hallgatástól a beszédig mindennek megvan az ideje. Amikor a megszabott idő, mint fogalom elénk kerül, akkor azt mondhatjuk, hogy kissé sejtelmes, titokzatos dolog ez. Valami hiányzik ebből a fogalomból, még pedig annak alanya, vagyis az a valaki, aki megszab, elrendel dolgokat emberi életünkben. Mivel a Prédikátor, aki ezeket a mondatokat megfogalmazta Isten gyermeke volt, nem is gondolhatott másra, mint arra, hogy életünk bizonyos dolgait maga az élő Isten szabja meg, rendeli el. Fontos tudnunk, hogy Isten nem életünk minden mozzanatát szabja meg, rendeli el, mert akkor az azt jelentené, hogy mi nem emberek, hanem robotok vagyunk, de bizonyos dolgok egyértelműen általa megszabottak az életünkben. Te is így látod ezt? Megnyugtat ez téged?
A nap gondolata:
Csodálatos dolog kereszténynek lenni! De csupán vallásosnak éppen nem csodálatos. A világ tele van vallásosokkal, de szűkében van a keresztényeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése