Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. (Prédikátor 3:2.4)
Tudtunk-e bármit is tenni a születésünk napjával kapcsolatban? Nem, mert amikor Isten úgy látta jónak, akkor jöttünk világra, akkor hagytuk el az anyaméhet. A halálunk is ilyen időpont: Isten által megszabott. Kivéve, ha azt valaki előbbre hozza, ami nem egy bölcs dolog. De nemcsak a mi halálunk, hanem szeretteink halála is ilyen Isten által előre megszabott időpont. Ha az előbbi mondatot sikerülne komolyan vennünk, akkor hamarabb jutnánk el a gyász feldolgozásához, a megvigasztalódáshoz, a lelki békéhez. Addig élünk ezen a Földön, amíg a Mindenható Isten úgy nem látja, hogy életünk befejezett élet, és amikor ez bekövetkezik, akkor véget ér földi pályánk, meghalunk. Ez kivétel nélkül mindenkire igaz. Persze az is igaz, hogy szeretnénk mi tovább élni, vagy ha szeretteink tovább élnének, mint amennyi meg van szabva számukra, de nincs hatalmunkban mindez. Életünknek kezdete és vége Isten kezében van. Ez a kijelentés legyen megnyugtató üzenete Istennek számunkra.
A nap gondolata:
Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, - annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése